Az elmúlt években mindig elterveztem, hogy küldök képeslapot a családom tagjainak karácsonyra, csak valami folyton közbejött. Nem boltban vásárolt lappal szerettem volna meglepni őket, hanem általam készítettel, mily meglepő! 😉
Most télen ezt sikerült is megvalósítanom, annak ellenére, hogy túl vállaltam magam vele, összesen 20 db ún. pop-up card-ot készítettem. Vágtam, ragasztottam, pecsételtem, nem gondoltam bele az elején, hogy mennyi munka lesz ennyi lappal. A pop-up card, mint a neve is mutatja ún. felugró képeslap, síkba összehajtható és mikor szétnyitjuk szépen kiemelkednek a felragasztott minták.
A legkönnyebb és talán leggyorsabb munka a lap formájának kívágása volt, mintát találtam hozzá a Brother mintagyűjteményében, a gép pedig, a beállításokat követően hamar kivágott egy-egy mintát (talán 2 perc alatt megvolt eggyel). Az egyik ok, amiért szeretem ezt a gépet, hogy meggyorsítja a munkát, amikor alapból kevés időm van az alkotásra.
Fényes kartonból vágtam ki a lapokat. A kartonokat még előző évben vettem, hogy majd karácsonyfa dísz készül belőlük, de most más szerepet kaptak. Olyan fényes a felületük, hogy tükörnek is elmentek volna.
Ezt követően kivágtam a belső lapokat, amelyektől a képeslap mintái „felugranak” amikor kinyítjuk azt. Kipecsételtem és kiszíneztem, a kiválasztott karácsonyi mintákat, próbáltam cukit, vicceset, egyszerűt választani, annak megfeleően, hogy ki kapja majd az adott lapot.
Az okos kis Brother gépem, arra is képes – habár ezt a beállítást még gyakorolnom kell -, hogy a beszkennelt képeket körül tudja vágni, ezzel is megúszhatom az ollóval való vágást, nagy mennyiségnél. Szuperül dolgozott, amíg figyeltem, az utolsó ívnél ott hagytam pár percre, akkor elmozdult a lap és elronotta a vágást…. 🙁 Elkeseredtem, hogy több órányi munkám kárba veszett, aztán megtaláltam azokat az íveket, amelyeket előző évben készítettem, csak akkor azokból a képeslapokból sem lett semmi, mint a papír díszekből. Olyan érzés volt, mintha egy „igazi karácsonyi csoda” történt volna!
Ezt követően már csak a kártyák összeállítása volt hátra, de ez rengeteg időt felölelt – túl vállaltam magam vele. Minden egyes darab középéhez három lapot vágtam ki, ezek tartották a kis figurákat, valamint kellett még három négyzet és egy téglalap alakú papírdarab, amelyeket a hátlaphoz és a belső fülekre ragasztottam fel, mindezt húszszor.
Mondhatnám, hogy innen felgyorsultak az események, de nem így volt. Kiválaszottam mindegyik kártyához azokat a figurákat, amelyekkel egy történetet szerettem volna elmondani és szintén felragasztottam őket – egyesével.
Végül még karácsonyi üdvözleteket pecsételtem és minden lapot aláírtam a családom és a saját nevemben, majd a borítékok címzése volt hátra. Voltak olyan címek, amelyeket mástól kértem el, hogy az adott illető ne is tudjon a képeslap érkezéséről.
Bármennyire elfáradtam, örültem, hogy sikerült megvalósítanom az ötletem és karácsony előtt postára adtam mindet. Igaz a posta nem volt túl ügyes minden esetben, volt lap, amelyik másnapra megérkezett, de némelyik csak karácsony után került a postaládába.
Amennyiben idén az időm engedi, hamarabb neki állok a karácsonyi lapoknak és most valamivel egyszerűbb formát választok! 😉
Itt még megmutatom, hogy az óvónénik milyen képeslapot kaptak köszönetképpen, az egész éves munkájukért.
Most, hogy március elejére sikerült végére érnem a karácsonyi dolgaim leírásának, új irányt veszek a tavaszra. Napokon belül hozom a kreppből készített virágok elkészítéséről szóló bejegyzésemet, majd egy igazán izgalmas dologba vágok bele, de ez még titok!
Több kép és videós poszt eléréséhez, kövessetek a Facebook-on, Instagram-on vagy a TikTok-on!
Hírlevélre az oldalsávban vagy a lenti láblécen tudtok feliratkozni!
Szép napot mindenkinek!
Adrienn
